A mai részben a Gewehr 41-43 van terítéken. Ez a fegyver DoD 1.3-ban még benne volt, a Source-ből kihagyták. Ez az oka annak, hogy most itt bemutatásra kerül. A másik ok amiért bemutatjuk, hogy a következő történelem órán Terrorista tanár úr kérni fogja ezt az anyagot. Tehát tessék alaposan megtanulni!

Gewehr 41 és 43:

Űrméret:    7,92 mm
Csőhossz:    549 mm
Teljes hossz:    1117 mm
Tömeg:    4,41 kg
Tűzgyorsaság:    40 lövés/min
Torkolati sebesség:    745 m/s
Tár befogadóképessége:    10 töltényes tár

A félautomata puskákat a legtöbb ország csak a 2. világháború során rendszeresítette. A katonai vezetők még röviddel a háború előtt is szükségtelennek tartották az öntöltő fegyvereket. Úgy tartották ugyanis, hogy a lövészek attól fogva kevésbé koncentrálnának tüzelés előtt, hiszen már nem kellene minden lövést számolniuk. A háború tapasztalatai, és a tény, miszerint más nemzetek - mint az USA vagy az oroszok - már rendelkeznek jól használható öntöltő fegyverekkel, vezettek a német Gewehr 43 kifejlesztéséhez. Bár jobban sikerült, mint az előd Gewehr 41-es, soha nem gyártottak belőle nagy darabszámot, és inkább csak az elit alakulatok használták. A közkatonák továbbra is a Kar 98k-t kapták csak.

Gewehr 41:

A pályázatra a Mauser és a Walther nyújtotta be a tervezetét. Mindkettőt elfogadhatónak találták és rendszeresítették öket (G41M és G41W). Ezek a fegyverek az úgynevezett Bang elven működtek. Ez úgy működött, hogy a golyóból származó gázokat csapdába ejtették a csőtorkolat közelében egy gyűrű alakú tölcsérben, ami felhúzta a hosszú csappantyút, kinyitotta a závárzatot és újratöltötte a fegyvert.
A G41-nél szekrénytár votl a jellemző. Újratöltése a Kar98-nál megfigyelhető elven működött. A gyorstöltő segítségével csúsztatták be a töltényeket a tárba.(Azzal a különbségel, hogy itt kettőt kellett alkalmazni a 10-es kapacitás miatt.)

A G41M elbukott. 6673-at gyártottak le belőle, ebből 1673-at visszaküldtek használhatatlansága miatt. A G41W változat kinézetben nem volt másabb mint a G43. Az M változat alkatrészeit később felhasználták a W változatokhoz. Ez későbbiekben a gázrendszer működészavarához vezetett. A túlságosan bonyolult csapdábaejtő módszer berozsdásodhatott a lőszergyutacsoknál használatos korrodáló sók és a szén eltömődés miatt. A csőtorkolat sok alkatrészből állt és ennek a tisztántartása főleg harctéri körülmények között bonyolult volt.
A fegyvert újratervezték 1943-ban, ekkor kapta meg a Gewehr 43 (G43) nevet. A gázrendszert is továbbfejlesztették felhasználva az orosz Tokarev
fegyver mechanizmusát és tárát.

Gewehr 43:

Az egyszerűsített gázmechanizmus könnyebbé tette, a tömeggyártás is egyszerűbbé vált, sokkal megbízhatóbb lett. A 10 férőhelyes tár bevezetésével megoldódott a lassú újratöltés problémája. 1944-ben átnevezték K43-ra. A háború végére a két modellből összesen 402713-at gyártottak, amiből 53435 mesterlövészpuska volt. A fegyverhez hozzácsatolható volt a K98 nál alkalmazott puskagránát-rendszer és hangtompító is(bár egyiket sem használták). A háború kései szakaszában áttervezték a K43 tár részét, hogy az STG44 tárát is be tudja fogadni.